ügyintézünk

Ez a történet kicsit régebbre vezethető vissza, de megosztom veletek, hátha valaki tanul belőle. Illetve folytatása következik napjainkban...

2002-ben jártunk, amikor úgy döntöttünk, hogy nagy fába vágjuk a fejszénket és saját lakást veszünk. Abban az időben az állami kamattámogatásos hitelek korszakát éltük és én  (mint a legtöbben) a helyi OTP fiókot kerestem fel hitelfelvétel céljából.

Nem álmodtunk nagyot. A cél egy panellakás volt 8 M Ft értékben. Volt lakás-takarékpénztáram (szintén OTP) és úgy 50% saját tőkével rendelkeztünk.

Akkoriban, ha hitelt akart az ember felvenni, akkor min. 2-3 óra várakozási idővel kellett számolni, hogy az ügyintéző elé kerüljön. Általában reggel negyed nyolckor kezdett gyülekezni a tömeg a bank előtt, ami háromnegyed nyolckor nyitott. Nyitáskor sprint a sorszámkiadó automatához, utána pedig a hosszú várakozás, hogy végre ügyintőhöz jussak.

Igyekeztem alaposan utána járni mindennek, de hozzá kell tenni, hogy a tojáshéj még a fenekemen volt akkoriban és addig nem volt gyakorlatom ügyintézésben. A bank előzetes felmérést végzett (mást nem tudott adásvételi hiányában): jövedelem igazolás, saját tőke megvolt és élénken érdeklődtek, hogy a megvásárolni kívánt ingatlanon kívül esetleg van-e még jelzálogba bevonható egyéb ingatlan. Csak arra az esetre, ha nem érné el a hitelfedezeti értékhatárt a becsült érték. Összeült a családi kupaktanács és ezt is megoldottuk, volt egy vész esetén bevonható ingatlant. Az ügyintéző közölte, hogy úgy néz ki rendben a dolog és kaphatunk hitelt, én meg örültem mint majom a farkának és gőzerővel nekiálltunk eladó lakást keresni.

Hamarosan találtunk is egyet, ahol a tulaj nem csapta be az orrunk előtt egyből az ajtót, amikor meghallotta, hogy hitelt is szeretnénk felvenni. Meg is egyeztünk az árban, a foglalóban és egyebekben, ügyvédet is találtunk.

Innen indult el a küszködés. Óvatos ember lévén egy pénteki napon ismét végigálltam és ültem a sort az OTP-ben és amikor végre ügyintézőhöz jutottam, akkor újra elővettem a bank által korábban már kért papírokat, tisztáztam, hogy ki vagyok és mit akarok, átadtam mindent és  szerettem volna részletes tájékoztatást kapni, hogy hogyan is fog zajlani ez az egész dolog.

A problémám az hogy amíg nincs adásvételi szerződés, addig a bank nem nagyon tud veled érdemben foglalkozni, amikor meg már megvan, akkor alaposan meg fogja kritizálni.

Főleg az érdekelt, hogy ugye hétfőn írjuk az adásvételi szerződést, és vajon milyen dátumot írjak a bankhitel folyósításának végső dátumaként. Mert ugye adásvételi szerződésnél az ember fizeti a foglalót, amit nem jó dolog elbukni. Az ügyintéző megnyugtatóan közölte, hogy kb. 6 hét alatt szokták elbírálni a hiteleket, tehát, ha ennyit írunk az adásvételibe, akkor a hitel meg fog érkezni időben.

Hurrá örültem, de mint említettem óvatos ember vagyok, meg ugye az eladónak is belefért, ezért hétfőn inkább 8 hetet írattam a szerződésbe, mondván, hogy addigra aztán tuti. Nem is húztam az időt, hanem még aznap délután újra végigálltam ismét a 2-3 órás sort és lelkesen beadtam a hiteligénylést, immár az adásvételi szerződés birtokában.  Mit ad isten, ugyanahhoz az ügyintézőhöz kerültem, akinél pénteken érdeklődtem a részletekről.

Az ügyintéző elvette a papírokat és a szerződést, hümmögött egy sort és fapofával közölte, hogy csak nem képzelem, hogy ennyi idő alatt meglesz az elbírálás? Merthogy az 3 hónap és biztosan nem lesz kész erre a határidőre. Na itt ért az első pofon: Mi az, hogy nem lesz meg? Hát pénteken (ami mellesleg 1 munkanappal azelőtt volt) pont maga mondta, hogy 6 hét.

Nem - felelte - ő ilyet nem mondott és nem is emlékszik rá, hogy valaha találkozott velem.

Na passz. Máig töprengek, azon, hogy mi a fenét tehettem, volna, amivel elkerülhettem volna ezt a helyzetet. Hiába tudom, hogy nekem van igazam és a képembe hazudik, nem tudom bizonyítani, mert nem adott írásba semmit.

Akkor és ott el kellett döntenem, hogy beadom-e a hiteligényt és megpróbálom meggyőzni az eladómat, hogy várjon rám, vagy bukom a foglalót. A mai fejemmel már lehet, hogy keresnék egy másik bankot, de akkor ez tűnt biztosnak, hiszen itt már mondták egyszer, hogy kaphatok hitelt. Úgyhogy beadtam az igénylést és kifizettem a hitelbírálati díjat (akkor kb. 32 eFt volt).

Az eladóm nem mutatott túl sok lelkesedést, amikor érdeklődtem, hogy mit szólna ha kicsit csúszna a banki kifizetés. Sőt elégedetten dörzsölgette a kezét, hogy majd ő lenyeli a foglalót. Mit mondjak nem dobott fel a reakciója, és eléggé el voltam kenődve mert becsületes munkával raktam össze azt a pénzt nem a vásárban nyertem.

Na mindegy, úgy döntöttünk, hogy megteszünk mindent hogy meggyorsítsuk a folyamatot, ezért minden második nap valaki ment érdeklődni és nyüzsögni a családból a bankba, hogy próbáljanak kicsit gyorsítani az ügymeneten.

Jött az értékbecslés, ami akkoriban lakásonként olyan 28 eFt környékén volt. (Csak én érzem ezt piszkosul soknak, vagy más is így van vele?) Persze közölték a bankban, hogy ezt mindkét lakásra el kell végezni, mert nem lesz elég az, amit megvenni készülünk. Itt jelzem, hogy ezzel már nem tudnának bepalizni, tanultam belőle. Hát persze hogy elérte a megvenni kívánt lakás értéke a hitelfedezetet. (28 eFt. huss...) És az ügyintézők olyan kis ártatlan képet tudnak vágni, amikor reklamálunk, hogy minek is kellett akkor a másik lakásra is értékbecslés?

Na szóval vészesen közeledett a a határidő, saját rész, LTP megvolt már csak a hitelre vártunk, de arra nagyon.

Azért azt hozzá kell tennem, hogy: Nem volt elég annyi igazolás amit az elején beszereztünk, illetve közben ugye lejártak, mert intéződik ugyan a hitel, de lassan. Amikor pedig valami 30 napnál régebbi lesz, akkor azt újra kérik. Munkáltatói jövedelemigazolásnál nincs probléma, de pl. tulajdoni lapnál ennek azért van költsége. Az adásvételi szerződésbe is sikerült belekötniük, ezért módosítani kellett azt is a bank szájízének megfelelően. (ez mondjuk nem került pénzbe, csak szabit kellett kivenni) Ma már állítólag az ügyvédek képben vannak, hogy melyik bank milyen szövegezésű szerződést fogad el, de akkor még ez nem így volt.

A bankfiókban továbbra sem kecsegtettek semmi jóval, az eladó alig várta, hogy lenyúlja a foglalót (mellesleg megjegyzem joga lett volna hozzá, mert arra találták ki), mi meg egyre idegesebbek lettünk. Úgyhogy háttértámadásba lendültünk és megpróbáltuk minden fórumon megsürgetni az ügyet. Ismerős sajnos nem nagyon akadt, de sikerült beszereznünk egy email címet és két faxszámot, ami egy "központibb felsőbb" osztályhoz és valami főnökhöz tartozott. Hát ezeket aztán megbombáztuk az eset leírásával, reklamációval és sürgettük őket rendesen.

Lehet, hogy manapság a PSZÁF-ot érdemes ilyen estekben bevonni? Ha valakinek van bármilyen PSZÁF-os tapasztalata, örömmel venném, ha megosztaná velem. Mindenesetre mi akkor még csak nem is nagyon hallottunk a PSZÁF-ról, úgyhogy nem is próbálkoztunk ilyen irányban.

Szerencsére a sürgetésnek meg lett az eredménye mert egyszer csak kaptam egy telefont (megjegyzem az elsőt az egész ügyintézés alatt), amiben értesítettek, hogy elbírálták a hitelemet és menjek be időpontot egyeztetni a közjegyzői szerződés aláírására.

Hurrá! A bankban egy meglehetősen sértődött ügyintéző fogadott, aki fanyalogva kikérte magának, hogy minek írogatok én a központba leveleket és mit mártom én be őket a főnökség előtt. Hát babám - mondtam magamban - Ha rendesen végezted volna a dolgodat nem lett volna rá szükség. Akkoriban még nem nagyon szólogattam be szemtől szemben az ügyintézőknek, azt hiszem, túl udvarias voltam velük. Most már oda-oda mondogatok, mert megedzett egy kicsit az élet.

A közjegyzői szerződésről: Ez egy kb. 20 oldalas iromány amit egészen addig, míg nem kell menni aláírni, nem adnak oda, nem kapsz belőle mintát, nem olvashatod el előre és nem is kérhetsz benne semmi változtatást. Csak amikor már bent ültök a közjegyzőnél, akkor felolvassák és vagy aláírod vagy sem.

Mostanában divat szidni a devizahiteleseket, hogy miért is írták alá az előnytelen szerződést, de tegye mindenki a szívére a kezét: Ha már kifizetted a foglalót és itt egy szerződés, amit ha nem írsz alá akkor elveszíted... Megnézném én azt az embert aki nem írja alá.

Mindenesetre úgy érzem, hogy illene azt a közjegyzői szerződést még az adásvételi aláírása és a hiteligény beadása előtt az ügyféllel is ismertetni, nem? 2002-ben ez mindenesetre nem így ment. Kíváncsi vagyok, hogy mostanában ez változott-e és megkapják-e az ügyfelek előre. Így lenne logikus, nem?

Na szóval a sok idegeskedést leszámítva végül mégis megkaptam időben a hitel, de ehhez kellett a kis aknamunka, amit máig nem sajnálok.

A saját esetemből okulva összeszedtem pár dolgot, hogy mire érdemes odafigyelni, amikor hitellel vesz lakást az ember. Illetve várom az észrevételeket, ki hogyan kerülte volna ki a buktatókat.

Tanácsok:

1. Hitelfelvétel előtt kérj leírást a banki folyamatokról (ha adnak), illetve arról, hogy milyen igazolásokat kell beszerezned és milyen feltételei vannak a hitelnek. Ezt írásban érdemes csak kérni, mert ugye szó elszáll, írás megmarad. Rá kell kérdezni a hitelhez kapcsolódó díjakra is. Olyanokra gondolok, mint ügyintézési díj, hitelbírálati díj, értékbecslési díj, közjegyzői díj, földhivatalhoz beadandó papírok díja. Ezek összeadva százezer Ft. feletti összeget is képezhetnek, jó ha belekalkulálod a költségekbe az ügyvédi díj és az illeték mellé.

2. Adásvételi szerződés előtt battyogj be a bankba és kérj egy adásvételi szerződés mintát, amit a bank elfogad, vagy ha ilyen nincs, akkor kérj egy listát azokról a pontokról, amiknek szerepelniük kell a szerződésben. Ezzel meg lehet úszni a szerződésmódosítást.

3. Az adásvételi szerződést próbáld úgy megfogalmaztatni, hogy ha a bank miatt nem érkezik meg időben a vételár utolsó részlete, akkor nehogy elveszítsd a foglalódat. Sajnos ha a tulaj résen van (és legyen is résen) ilyenkor általában kötbért szoktak kikötni. Tehát napi x eFt-ot kell fizetned, de ez még mindig bevállalhatóbb, mint hogy elbukd teljes foglalót.

4. Az ügyintézők általában beszélnek összevissza nincsenek rendesen betanítva (tisztelet a kivételnek) ezért bármit mondanak, próbáld meg írásban is megszerezni tőlük. Vagy készíts felvételt a mobiloddal.